Ivánka Csaba Életútja

A Nemzeti Színház művésze 
1990

IVÁNKA CSABA (Budapest, 1948. április 17. - Budapest 1996. június 4. - Szülei: Ivánka Károly és Lukács Vilma. Testvérei: Ivánka Károly és Ivánka Mária. Felesége: Bartos Zsóka. Gyermekei: Zsófia 1975. és Vince 1977.) A Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán 1973-ban végzett Vámos László növendékeként. A színházrendező szakon Ádám Ottó tanítványa volt, ahol 1987-ben fejezte be tanulmányait.

Pályája 1973-ban a Bartók Színházban indul. 1974-től 1981-ig a Székely Gábor, Schwajda György majd Kerényi Imre, végül Paál István vezette Szolnoki Szigligeti Színház művésze. Vendégként dolgozott a Radnóti Színpadon, az Arany János Színházban, a Veszprémi Petőfi Színházban, a Katona József Színházban és a Madách Színházban. 1982-től a Nemzeti Színház tagja volt, ahol Vámos László, Kerényi Imre, Csiszár Imre, Sík Ferenc, Iglódi István rendezéseiben játszott, s később rendezett.

Kitüntetései:
Rajz János-díj 1986, Jászai Mari-díj 1988, Tamási Áron-díj  1995.

Művészi munkájára nagyfokú igényesség, elmélyültség volt jellemző, amely szerencsésen párosult az új iránti fogékonysággal, integrációs képességekkel, kreatív sugallatokkal, esztétikai - etikai tartással, s feddhetetlen emberséggel. - Sokirányú tehetsége alkalmassá tette hatalmas prózai szerepek elmélyült megformálására, s nagy énektudást igénylő kimagasló zenés színházi alakításokra egyaránt. - A színház egésze érdekelte, ezt jelzik dramaturgiai munkái, s mindenekelőtt igazi alkotóközösségeket teremtő rendezései. Nagy í­vűnek í­gérkező művészi pályáját törte derékba tragikusan fiatalon, 48 éves korában bekövetkezett halála.

 
 
Emlékének ápolására a művész hozzátartozói 2000-ben alapítványt hoztak létre, amelynek elsődleges célkitűzése évenként egy alkalommal az IVÁNKA CSABA-DÍJ átadása, egy  pályatársakból álló kuratórium döntése alapján. Az elismerést eddig Szakácsi Sándor, Csernus Mariann, Mihályfi Balázs, Bubik István, Végh Péter, Kézdy György, Kubik Anna, Kováts Adél, Őze Áron, Bán János, Tóth Éva, Hirtling István, Kerekes Éva, Rubold Ödön, Papadimitriu Athina színművészek és Fekete Mari  zenei vezető nyerték el.
 

 

Róla:

NYISD KI APÁM A KAPUDAT - IVÁNKA CSABA SZEREPEIBŐL PAPP ZOLTÁN VÁLOGAT - A Magyar Rádió SZÍNÉSZMÚZEUM sorozatának emlékműsora. Sorozatszerkesztő: Sződy Szilárd.

NEUROCK - IVÁNKA CSABA EMLÉKÉNEK - fekete-fehér és szí­nes 60 perces dokumentumfilm 1989-2001. Rendező: KISFALUDY ANDRÁS, Operatőr: Sasvári Lajos

Szereplők: Ivánka Csaba, Hollósi Frigyes, Kézdy György, Kerényi Imre, Lázár Kati, Mácsai Pál, Nagy Árpád, Papadimutriu Athina, Papp Zoltán, Rubold Ödön, Vas Zoltán Iván, Bartos Zsóka, és a zenésztársak közül: Lakatos Bétoven Dezső, Merena Sándor, Patai Tamás.
https://www.youtube.com/watch?v=xhiTQFuq4xk

Kopecsni Péter:
CSABA

"Csabáról beszélni: ehhez először is őszintének kellene lenni. Vagyis ki kéne lépni önmagamból. Pedig éppen ott benn volt jó vele együtt lenni: mérhetetlen tágasságban, folytonos megnyí­lásban, szüntelen égésben. Tisztí­tott, megnyitott, égetett. Szinte az őrületig heví­tett izzásban fájt és volt boldog. Például a szí­npadon. Vagy amikor másokkal dolgozott. Vagy együtt volt...

Vannak egyszeri és rövid találkozások az életben, amelyek alapvetően kihatnak az ember sorsára. Vagy hétköznapjaira. Arra, hogyan próbálja fölfogni ezt az egészet. Esetleg idővel tükröt tartanak. Hát, ilyen voltál, ilyen lettél. Ha kedvem van, nagyon, vagy ha nincs, veszettül, fölteszem Csaba lemezét. És zúdulok, zúzok, süví­tek vele. Kétségbeesem és szárnyalok általa..." 
  

Fontosabb szerepei:

JODELET VICOMTE (Moliere: Kényeskedők),
GIUSEPPE (Shaw: A sors embere),
MITCH (Tennessee Williams: A vágy villamosa),
HARANGLÁB (Petőfi Sándor-Simon István: A helység kalapácsa),
ZIEGLER (Rudas Gábor-Békés József: Várj egy órát),
MAGYAR SÁNDOR (Mesterházi Lajos: Férfikor),
CÉRNA GÁBOR (Babay József: Három szegény szabólegény),
HLESZTAKOV /Gogol: A revizor/,
LIPITLOTTY /Csokonai: Karnyóné/, 
SZELLEMFI /Szigligeti: Liliomfi/, 
GALIBA /Schwajda György: Lúdas Matyi/, 
VALENTIN /Shakespeare: A két veronai/, 
LOTHAR GRÓF /Oscar Straus: Varázskeringő/, 
LUCENTIO /Shakespeare: A makrancos hölgy/, 
ORIN /O'Neil: Amerikai Elektra/, 
VOJNYICEV /Csehov: Platonov/, 
LUCIFER /Madách: Az ember tragédiája/, 
ULYSSES /Shakespeare: Troilus és Cressida/, 
CANDIDE /Voltaire: Candide - prózai és musical változatban is/, 
ÉNEKES /Kertész Ákos: Huszonegy/, 
GÖNCÖL PÁL /Kertész Ákos: Családi ház manzárddal/, 
ÁDÁM - JÉZUS /Balogh-Kerényi: Csíksomlyói passió/ - Ezt a szerepet tíz éven át, több mint 400 alkalommal játszotta a Várszínházban, nagy nemzetközi sikereket is aratva Szófia, Róma, Le Havre, Pergine, Köln, Berlin, Trento színpadain és az erdélyi magyar színházakban. - 
PÉTER /Shakespeare: Romeo és Júlia/, 
CSUBAKOV /Csehov: Háztűznéző/, 
BÍRÓ /Ben Jonson: Volpone/, 
VALÉR /Hubay Miklós: Tüzet viszek/, 
LAKÁJ /Ruy Blas: Királyasszony lovagja/, 
TUDÓS /Madách: Az ember tragédiája/, 
8. ESKÜDT /Reginald Rose: Tizenkét dühös ember/, 
BORGIA FŐPAP /Németh László: Gelilei/, 
TORDA, A TÁLTOS /Szörényi-Bródy: István, a király/, 
LANZELO GOBBO /Shakespeare: A velencei kalmár/, 
DON GUSMAN DE HÜBELE /Beaumarchas: Figaró házassága/, 
TEIRESZIÁSZ /Szophoklész: Antigoné/, 
JÚDÁS /Schwartz-Green-Tebelak: Godspell/, 
VACKOR /Shakespeare: Szentivánéji álom/, 
CERVANTES-DON QUIJOTE /Leig-Wasserman: La Mancha lovagja/ - Talán ez az alakítása mondható másik, művészi munkáját minősítő emblematikus szerepének Torda, a táltos megismételhetetlennek tűnő megformálásával együtt, amelyekben szerencsésen ötvöződött nagy rockszínpadi tapasztalata a prózai színész elemző készségével, alakformáló erejével. -
Utolsó alakítása a Madách Színházban a MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÓ volt, Németh László: Széchényi című darabjában.

Főbb rendezései:

Horváth Péter: KAMARAMBÓ, A SENKI FIA, 
Petőfi Sándor: A HELYSÉG KALAPÁCSA /Simon István átirata/,
Valéry: A LÉLEK ÉS A TÁNC, 
Mrozek: HÁZ A HATÁRON, 
Csokonai: KARNYÓNÉ SZERELME, 
Sultz Sándor: BARÁTAIM KANNIBÁLOK, 
Remenyik Zsigmond: KARD ÉS KOCKA, 
Kovács Attila-Asztalos János: SZELLŐJÁRÓ KÖPÖNYEG, 
Dosztojevszkij: EGÉRLYUK, 
Dunai Ferenc: PÁRHUZAMOS POFONOK, 
Határ Győző: ELEFÁNTCSORDA, 
Szép Ernő: KÁVÉCSARNOK, 
Tamási Áron: TÜNDÖKLŐ JEROMOS, 
Bródy Sándor. A TANÍTÓNŐ, 
Shakespeare: OTHELLO

Dramaturgiai-í­rói munkái: Sarkadi Imre, Szörényi Levente és Bródy János mellett társszerzője a KŐMÜVES KELEMEN cí­mű rockballadának. - A Nemzeti Színház felkérésére elkészí­tette Petőfi Sándor: A HELYSÉG KALAPÁCSA cí­mű művének szí­npadi adaptációját, - s hagyatékban maradt ÓCEÁN cí­mmel Nagy Árpáddal í­rt rockoperája.

Fontosabb filmes-televí­ziós munkái:

IVÁNKA CSABA nyurga, halk szavú, álmatag tekintetű, göndör, sötéhajú fiatalemberként, vált ismertté a mozivásznon. Történelmi és kortárs mozgóképekben egyaránt szerepelt. Ő volt A törökfejes kopja reménytelenül szerelmes, kedves költője, a Kenyér és cigaretta "biztos egzisztenciájú" Zotyója, s emlékezetes alakí­tást nyújtott a Gazdag szegények adóvégrehajtójának szerepében is.

MAKRA - 1972,
TISZTESSÉG, BECSÜLET - MTV 1972 - Rendező: Horváth Tibor,
PIRX KALANDJAI - MTV 1973,
A TÖRÖKFEJES KOPJA - 1973 - Rendező: Zsurzs Éva,
AZ IDŐK KEZDETÉN - 1975,
KENYÉR ÉS CIGARETTA - 1975 - Rendező: Csányi Miklós,
GAZDAG SZEGÉNYEK - MTV 1980 - Rendező: Karinthy Márton,
ELVESZETT ILLÚZIÓK - 1982 - Rendező: Gazdag Gyula,
REST MISKA - MTV 1982 - Rendező: Csányi Miklós,
A HÉT VARÁZSDOBOZ - Rendező: Babiczky László,
PARANCSRA TETTEM - MTV 1984 - Rendező: Hajdufy Miklós,
ARANYIDŐ - MTV 1987 - Rendező: Katkics Ilona,
FŐÚR, RJA A TÖBBIHEZ - MTV 1989,

Szí­nészként és rendezőként is sokat dolgozott a Magyar Rádióban, ahol munkáját többször is ní­vódí­jjal ismerték el. Emlékezetes alakí­tást nyújtott az alább felsorolt produkciókban:

Tar Sándor: FRISS SZÉL ÓCEÁN,
Darvas Ferenc: RÉSZEG ESŐ,
Tar Sándor: FEHÉR HABOK,
Apuleius: ARANYSZAMÁR,
Robin White: KATONÁK,
Pállya István. RAVASZI ÉS SZERENCSÉS,
Illés Endre: TÖRTETŐK,
Tömörkény István: BARLANGLAKÓK,
Michel Vinaver: EBBŐL KI KELLENE SZÁLLNI,
Kurucz Gyula: A FIÚK,
Németh Gábor: FEHÉR KÍGYÓ, 
Balázs Béla: DOKTOR SZÉLPÁL MARGIT,
Adrian Rhys: KORMÁNYTISZTVISELŐK,

Főbb rádiós rendezései:
Zorin: VARSÓI MELÓDIA,
Varsa Mátyás: PIPACSMÉHECSKE,
Vathy Zsuzsa: GYERE JÓ PAJTÁS,
Turczi István: NEANDERKÁVÉHÁZ,
Tamás Menyhért: BALBÁNA,
Kopecsni Péter: ÁTHALLÁSOK,
Spí­ró György: BÚPARK,
Határ Győző: ELEFÁNTCSORDA,
Tamás Menyhért: A KŐGÖRGETŐ

A színház mellett másik szerelme a rockzene volt. Alapítója, zeneszerzője, szövegírója és énekese volt a TOPÓ NEUROCK TÁRSULAT-nak /1982-92/, majd a TOPÓ HUNGAROCK TRUPP-nak /1994-96/. 


A zeneker első "albuma", a FURNÉR 1. 1987 -ben jelent meg, a "Kenyai Hanglemezgyártó Vállalat felvételei alapján (szegény)házi kiadásban." A "lemez" lejátszásához különleges "technika" szükségeltetett, nevezetesen: kézi gyalu, vagy skyl fűrész. A 11 dal szövegét és posztert is tartalmazó korong nagy sikert aratott, s a mai napig "ereklyeként" őrzi, aki hozzájutott.

 

Ivánka Csaba dalainak válogatása először AZ ÖRÖG NEM ALSZIK cí­mmel 1995-ben jelent meg. A kiadvány az első magyar rockzenei CD-ROM volt, azaz a lemez multimédiás anyagokat is tartalmaz. Kiadó: az Automex és a Kerorg Kft. Hangmérnök: Jankai Béla, Szűcs Norbert, Zenei rendező: Törőcsik Géza, Képfelvétel rendező: Silló Sándor, Supervisor, programozó: Pluhár Péter, Producer: Klí­ma Dénes.

 

Halála után csaknem tí­z évvel, 2005-ben jelent meg TOPÓ NEUROCK TÁRSULAT - A MI FORRADALMUNK - '89 KARÁCSONY cí­mmel - egy restaurált koncert felvétele, a CrossRoads Records Kiadásában, (78 perc - 18 szám), autentikus dalszövegekkel, fotókkal - Hangmérnök: Solti Csaba, Hangrestaurátor: Berkes László, Producer: Kovács "Rastamás" Tamás 

 

 

A_nagy_kertben
Ivánka Csaba síremléke a Farkasréti Temetőben
Pusztai Ágoston szobrászművész alkotása

*****

Ivánka Csaba
1948 – 1996

Álldogálunk a temetőben. Milyen sokan vagyunk. Együtt a színházi szakma. Ivánka Csaba fekszik előttünk. Kiterítve. A hangszórókból egyszercsak kicsordul a „Passió” Jézusának utolsó dala. Pirosodnak az arcok, szaporodik a lélegzet és én úgy érzem, nem láttam még ennyi könnyező embert. Őt mindenki szerette, mindenki szerette – gondoljuk egyszerre szinte mindannyian. Eltávozott ez a negyvennyolc éves, örök kamaszfiú. Évek óta élt fájdalmaival, tehetetlenségével és a biztos halál tudatával viaskodva. Vagy csak mi voltunk, vagyunk tehetetlenek? Ő az utolsó percéig dolgozott. „Virág vagyok, a szobába bezárva” – énekelte gyermeki fájdalommal mint Topó, mint tüneményes rockénekes. Utolsó koncertjein egy karosszékben ült a színpadon, és rajongói tudták, hogy orvosai csak rövid időre engedik ki a kórházból. Különös hangsúlyokat kaptak a mondatok.

        „Vigyetek ki a napra, mert ott kell nekem élnem.”

Utolsó befejezett, de be nem mutatott rockoperájában, az „Óceán”-ban, amelyet Nagy Árpád zeneszerzővel írt, valami óriási elvágyódás, a végtelen elérésének emberfeletti vágya szövegeződik meg. Mi mindent tudott, mi mindent alkotott ez a csendes, szerény fiú! De volt az ő művészi, emberi kincsestárában valami, amit nem engedhetünk sírba szállni vele. Ez pedig zavarbaejtő embersége volt. Mindig, minden helyzetben megértette és tisztelte a másik embert. Szinte meg sem érintették a politikai és kultúrpolitikai viták, pedig a Nemzeti Színház színész-rendezőjeként bőven lehetett bennük része. Hatalmas energiáit csak „lényeges” dolgokra fordította. Zavarosodó színházi világunkban, ahol a bizonytalanság okkal-ok nélkül egymás ellen fordítja a szakma képviselőit, ahol az igényesség egyre nehezebben ismerhető fel, ahol a teljesítménykényszerek gyakran betegessé válnak és magának a teljesítménynek rovására működnek, nagyon fog hiányozni higgadt nyugalma, toleranciája. Hiányozni fog az a kimeríthetetlen szeretet, ami belőle áradt.

Papp Zoltán
Élet és Irodalom 1996. július 19.